100 szavasok

Tojáskozmetika (Caroline)

Igen! Ugyanazt kérném, mint a múltkor. Mi az, hogy nem tudod? Ide járok minden évben! Na jó, valljuk be. ez nem igaz, hisz eddig a tesóimat vetted kezelés alá, de ugyanazt kérném. semmi mást! A tojás már kozmetikushoz se jöhet? Úgy! Tisztítsd meg a héjam! Most dugj be a szaunába, kell egy kis pórustisztítás! Ettől nem csak kívül, hanem belül is feszes lettem! Csak nem ecet van azon a vattán? Király! Ez a legjobb zsírtalanító! Látszik a tapasztalat! Most hogy tiszta lettem, jöhet a kényeztetés. Igen! Azt a pirosat, szeretem a pirosítót! Le ne ejts! Nem ezért lettem ilyen szép!

Apó keze ( Kasumi)

Mama meleg tolla alól elmozdított Apó keze, ahogy kiválasztott engem. Reszketve hagytam ott testvérkéimet. Apó hirtelen hideg helyre helyezett. Onnan tűzforró közegbe tett. Ordítottam, kapálóztam, könyörögtem, de csaknem könyörült rajtam. Hiába kérdeztem: Miért teszed ezt velem? Ő bölcs némasággal törölgetni kezdett engem. Mart, csípett, amivel letörölgetett engem. Zokogtam. Belül közben megkeményedtem. Elfedett engem festékkel. Hibátlan lettem. Mindig ezt szerettem volna: kitűnni testvéreim közül. Mostmár csak játszani akarok velük. A legegyszerűbb tojás szeretnék lenni. Apó gyengéden magához vett és aprólékosan karcolgatni kezdett. A legszebb hímes tojássá faragott. Én mégis üresnek éreztem magam. Aztán egy nap, egy kisfiú ragyogó szemekkel kiválasztott engem…

Lépcsőfok (Kasumi)

– A manó rúgja meg! Rendben van fiam? Ne haragudjon,nem akartam fellökni, csak a lábam…Tudja az már nem a régi. Könnyen botlik.
– Ugyan kérem! Télen könnyű megcsúszni idebent. Tudja a sok latyak. Borzasztó feledékenyek a takarítók. Állandóan szólni kell nekik, hogy tegyék ki a lábtörlőket. Most is elfelejtették és lám megtörtént a baj.
– Hagyja el fiam, nem történt semmi. Azonban vén fejjel had javasoljak egy bevált praktikát : nézze meg mindig, mennyire csúszik az a lépcsőfok, amire épp lépni készül. Különösen azokat a lépcsőket kell félni, amik túlontúl magasra visznek: egy óvatlan lépés és a mélyben találja magát.

Rózsa-köz (Caroline)

Nem szeretem ezeket a hideg téli éjszakákat. Még a gyufa sercenése is hangosabb mint napközben, vagy a nyári estéken, s ezen az éjszakán a szokottnál is ércesebb volt, de végre lefordult a sarkon a férfi.
-Uram, a Rózsa-közbe tart?
-Igen, miért kérdi?
-Tudja, úgy hallottam a Kálvária-téren ma este sokkal nagyobb mulatságra lehet számítani.
– No, és ezt mégis kitől hallotta?
– Az ivóban beszélte két csendőr. Rendet raktak valahol, aztán mindenki a vendégük egy körre!
– Ez jól hangzik… velem tartana?
-Nem, köszönöm, nekem még van errefelé egy kis dolgom. De tudja mit? Később csatlakozom.
-Remélem valóban így lesz!

Vakon ( Kasumi és Caroline)

Hallgatom a békés csobogást előttünk. Harkály kopácsol. A fű nedves kezem alatt. Tudom, hogy Bucknak ez tetszik, mert farkcsóválását a hátamban érzem. Hirtelen teste megfeszül a tenyerem alatt, és hallom egy faág reccsenését Megszűnik a kopácsolás. Távolodó szárnycsapásokat hallok a közelből. Buck elkezd morogni. Felállok a földről, kezemben megfeszül a póráz és elkezd szakadni. Hallom, ahogy az apró cérnaszálak elpattannak. Buck csahol. Elrugaszkodik mellőlem. Kölniszagot érzek. Újabb szövetszakadás hangja keveredik fájdalmas nyüszítéssel. Csend. Vér szagát érzem. Erőteljes recsegés, felkavarodik a levegő körülöttem. Megpróbálok oldalra lépni, de erős szorítást érzek a karomon, ami visszaránt. Felsikítok. Szövet súrolja arcom, kellemes szagot érzek.